Ha ajándékot kapok valakitől, szinte mindig az a vége, hogy elszomorodok tőle.(J.D.Salinger, Rozsban a fogo)
A veletlen kialakult beszelgetesek a legjobbak, legoszintebbek is szerintem.Nem kell igazodni az elvarashoz, a jovohoz, hogy mi uthet vissza ebbol a kesobbiekben.Az ilyen nagyon jol sikerult beszelgetesek aztan kisertenek, mert tudod, hogy csak egy alkalomra szol azzal az eggyel, megis egy ideig minduntalan remenykedsz, hatha talalkozol vele megint.Pedig a remenyben benne van a kudarc is, mert a masodik mar soha nem lehet olyan jo, mint az az emlekzetes elso:)megis varsz,mert az optimista ember valahol orok remenytelen:)/en:)
nemen- miert csinlaod, miert nem rendelsz valahol es azt adod?
en- most ugy csinalsz mintha most talalkoztal volna velem eloszor, nem tudnad milyen vagyok
nemen- csak meg akarlak kimelni a csalodastol
en- az is en vagyok, tudod, soha nem azert es ugy adok, hogy mit kapok vissza..ha nem tudja rendesen fogadni, ugy, azzal a lelkesedessel, amit beleteszek, az o vesztesege..nekem csak faj:)
nemen- te tudod, de en szoltam
en- koszonom!
