Tuesday, October 16, 2012

hazafelé Októberben...

 
...az ido vasfoga marta rozsda
nyomot hagy ott, ahol senki nem latja/tudja.
Csak eszi a vered, marja az emleked,
Emlekeid marnak teged.
Ott vannak mosolyodban, szomorodban,
Lopott  pillantasaidban,
Beszededben , hallgatasodban,
Felig megkezdett mozdulatodban,
Felgyorsitott,lassitott jarasodban,
Kepzelet szulte,
Emlek idezte illatokban, illatodban.
Igy Oktoberben felszinre tornek,
Hideg csipte szinu falevelek teritenek szonyeget.
Bujok a paratlanul szep Oktoberbe, szineibe,
Hogy Oktoberben lehessek oktober(i)ben.


 *fotok annal a leagazasnal, ahol az autopalyara megyek ra, jovok le, kiveve az egy fat, a beleharapnivalo szinu leveleivel:).Csodaszep...
Ma ezekkel a sorokkal jottem fejben, szaladtam leirni, ne vesszen el.