Saturday, February 18, 2012

hulló csillagok...


"a nevetesed a szivem kozepeig meg sem all, beragyogja a napom..."
Nem tudom ertekelni a sajat nevetesem, talan igaz a fonti mondat, az mindenkeppen, hogy nagyon szeretek nevetni.
Vannak emberek, akik ugy tudnak, hogy hangot sem adnak ki, a szemukben van egyfele jatekos csillogas, az arcuk mosolyog, ugy tekintenek a vilagba, mosolyra birnak sokunkat.
Napok ota gyonyoru csillagos az eg, nemelyik sokkal erosebb udvarral ragyog, nagyobbnak tunik, kozelinek.
Ma volt a temetes(Whitney ), nem lattam, nem birtam volna nezni, mert barmennyire szep egy ilyen megemlekezes, es tisztelet sugarzo, de elkesett...olyat is kepzeltem , ahogy elgondoltam az egesz eletet, a sikerig,a  csucsig, hogy talan a szeretes olte meg.Amikor valaki sztar lesz masodpercre pontosan meg kell felelnie az elvarasoknak, soha nem lehet tobbe egyszeru, maganember, aki ugyanugy tele van hibakkal, zuros, mint barki mas.Ez akkora feszultseget termelhet, amiben csak osszeroppanni lehet.Azt hiszem nem adnek ennyi penzt, ennyi erteket nekik.Legyen a nagy jutalom , hogy azt muveli, amit szeret es  a rajongok.Miert is nem eleg az?


Aztan, ahogy folneztem ma a csillagos egboltra, ugy ereztem eggyel kevesebb ragyog, lehullott, elment.

Nappal majd az emberek kozott is erezheto lesz a kevesebb feny, hiszen igazi sugarzasa volt...one of a kind..